A vágykeltők, vágyfokozók a szexuális vágyat, az orgazmus-készséget fokozzák. Ezeket a szereket afrodiziákumoknak is nevezhetjük. Az afrodiziákum szó Aphrodité nevéből származik, aki a görög mitológiában a szerelem istennője.

A történelem során a rengeteg növényi eredetű szer mellett számos állati eredetűt is használtak az emberek akár a gyógyászatot nézzük, akár csak az afrodiziákumok körét. Ezen vágyfokozók közül az egyik a kőrisbogárpor, melyet már a középkorban is alkalmaztak. A megszárított, porrá tört rovarból készítették a „szerelmi bájitalt”. A kőrisbogár kantaridint tartalmaz, mely a bőrön hólyagképződést okoz, szájon át elfogyasztva a gyomor-bél rendszerben pedig gyulladást, heves hányást és véres hasmenést. A vegyület a vizelettel ürül ki a szervezetből, ekkor a húgycsövet izgatja ugyan, viszont ez az izgalom hosszú és nagyon fájdalmas erekcióval járhat. Emberek számára már néhány gramm kőrisbogárpor (vagy 10 mg tiszta kantaridin) halálos mérgezést okoz.

Az osztriga használata vágyfokozóként arra vezethető vissza, hogy úgy vélték Aphrodité a tengerből egy osztrigán emelkedett ki, hogy életet adjon a szerelem istenének, Érosznak. Az osztriga elfogyasztásával jelentős mennyiségű cinket vihetünk be a szervezetbe, amely hozzájárulhat a szexuális aktivitásért felelős hormonok szintéziséhez, ugyanakkor tudományosan nem igazolt az állat afrodiziákus hatása.

Az agancsok porát is használták ilyen szerként főleg a keleti kultúrákban. Azt gondolták, hogy a férfiak is olyan izgalmi állapotba kerülnek tőle, mint a szarvasbikák a szarvasbőgés idején. A szarvasagancs mellett ilyen hatásúnak vélték például az orrszarvú tülkét, illetve a mitikus egyszarvú szarvát is.

A hiedelmek szerint a csikóhalak is segítenek a szexuális problémák legyőzésében. A tradicionális kínai gyógyászatban is ajánlott volt ilyen panaszokra.

Ha részletesen áttekintjük az egyes kultúrákban vágyfokozóként alkalmazott különböző állati termékeket, számtalan példát találhatunk. Ugyanakkor ezen „varázsszerek” nagy része hatástalan, vagy ha esetleg mégis tapasztalható ilyen hatás, akkor súlyos mellékhatásokkal jár, amelyek akár halálosak is lehetnek!

A népgyógyászat és a tradicionális kínai gyógyászat sok állati eredetű szert használ, míg a hivatalos gyógyászatban alig találkozhatunk állati termékkel. Nem véletlenül… Komoly kockázatot jelent az esetleges bakteriális- illetve vírusfertőzöttség, ezeket nehéz teljes biztonsággal kizárni. Emellett az élővilág számára óriási veszteséget jelent a veszélyeztetett fajok „használata”.

Tehát nem érdemes sem a saját életünket, sem egy állatét kockáztatni egy kis élvezetért, amikor manapság már számos biztonságos lehetőség áll rendelkezésünkre, ha esetleg problémáink adódnának a szexuális életünkben.

Források:
Gyires K., Fürst Zs.: A farmakológia alapjai
Wikipédia

Képek:
Pixabay