Táplálóbb és egészségesebb a bio élelmiszer a hagyományos termesztésűnél? Mi a környezettudatos választás? Járjuk körül ezeket a kérdésköröket!

Bio vagy organikus élelmiszernek alapvetően olyan élelmiszereket tekintünk, amely a mesterséges hatásoktól jobban meg vannak kímélve, mint a hagyományos termesztésű élelmiszerek. Egészen pontosan a különböző nemzeti vagy nemzetközi előírásoknak kell megfelelni. Ezek az előírások korlátozzák például a növényvédő szerek, a műtrágyák vagy állatok esetén a növekedési hormonok és antibiotikumok felhasználását.

Érdemes figyelni, hogy a biotermékként hirdetett áru csomagolásán szerepel-e megfelelő védjegy. A hivatalos védjegyek használatát csak vizsgálatok alá vetett és a vizsgálatokon megfelelt áruk esetén engedélyezik. A bio elnevezést viszont olyan termék esetén is használhatnak, ami igazából nem felel meg az előírásoknak.

Itt az ideje végignézni, hogy mi az organikus és a hagyományos élelmiszertermelés eredményei között az eltérés. Gyakran találkozni lehet olyan cikkekkel, ahol egy-egy tudományos eredményre hivatkoznak. Mi most általános képet szeretnénk bemutatni. A kutatási eredmények egymásnak ellentmondhatnak, így egy-egy kutatás kiemelésével torzul a kép. Minden esetben több kutatás eredményéből érdemes következtetéseket levonni.

Tápanyagok

Először nézzük, hogy egészségesebb-e, tápanyagokban jobban bővelkedő-e a bio élelmiszer a hagyományos élelmiszerhez képest. Ebben a témakörben elsősorban a zöldségek és gyümölcsök vizsgálatához kapcsolódó eredményeket lehet találni.

Az biztos, hogy az organikusan termesztett növényekben több antioxidáns van, mint a hagyományos termesztésű társaikban. Ennek az az oka, hogy a növények az antioxidánsokkal védekeznek a kártevők ellen. Mivel a hagyományos növénytermesztés esetén növényvédő szereket alkalmaznak, ezért kevesebb antioxidánst termel maga a növény.

Miért lehet jó ez nekünk? Erre még nincs tudományos válasz. Az az általános vélemény, hogy az antioxidánsok fogyasztása előnyös, de nemhogy ennek a mértéke, még maga a vélemény sem alátámasztott.

Egyéb tápanyagok esetén ellentmondásos kutatási eredmények vannak. Egyes tanulmányokban magasabb tápanyagértékeket mértek az organikus termékekben, másokban kevesebbet, ezért a korrekt következtetés az, hogy a tápanyagok szempontjából nem előnyösebb az organikus zöldségek és gyümölcsök fogyasztása.

Ehhez érdemes hozzáfűzni, hogy az egyes növényfajták közötti genetikai különbségek, a különböző környezeti tényezők, mint például a fény, szél, hőmérséklet, vízellátottság, talajösszetétel és a növényt érő egyéb hatások (ózon, UV-sugárzás, rovarrágás, stb.) is  nagymértékben befolyásolják egy adott termés tápanyag összetételét.  Ebből is következik, hogy csupán az organikus termesztési módszerek, nem tudják olyan nagymértékben befolyásolni a beltartalmat, mint sokszor hisszük.

Az egészségünkért azzal teszünk a legtöbbet, ha több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk! Ebből a szempontból  kevéssé fontos, hogy hogyan termelték meg az élelmiszert.

Persze a tápanyagok mellett felmerülhet az, hogy mi a helyzet a szennyeződésekkel (növényvédő szerek, baktériumok, stb.), hiszen az is befolyásolja az egészségünket!

Szennyeződések

Egyértelműen kijelenthető, hogy az organikusan termesztett élelmiszerekben kevesebb növényvédő szer maradvány található, mint a hagyományos módszerekkel termesztett élelmiszerekben. Viszont ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a hagyományos módszerek rosszak.

Mindenre létezik előírás és tesztelik is az élelmiszereket, hogy betartják-e az előírásokat. Mire fogyasztási stádiumba kerül a zöldség vagy gyümölcs, addigra bőven az előírt határérték alatti a benne előforduló növényvédő szer koncentráció. Sőt, gyakran nem is mérhető mértékű a szennyeződés.

Az sem igaz, hogy a bio termesztés esetén biztosan nem használnak vegyszereket. Cél az, hogy ne használjanak növényvédő szereket, de csak az állítható (remélhetőleg) biztosan, hogy mesterséges növényvédő szereket nem használnak. Hagyományos szereket, például növényi olajokat, ként vagy rézgálicot felhasználhatnak az organikus termesztés során is. A rézgálic semmivel sem egészségesebb, mint a mesterséges helyettesítői (sőt…). A lényeg az, hogy ne permetezés után akarjunk almát enni, hanem csak akkor, amikor már kimutathatatlan az almában a permetszer.

Összességében nem kell félni a mesterséges növényvédő szerek alkalmazásától. Sokkal nagyobb probléma, ha baktérium- vagy gombafertőzéssel találkozunk. Ez mind a bio, mind a hagyományos termesztés esetén így van. Remélhetőleg megelőzhetjük a fertőzéseket a megfelelő kezeléssel.

Mindenesetre bioélelmiszerek egyik lehetséges problémája a fertőzések előfordulása. Bár a biogazdaságok számos megelőzési módszert használnak, és szükség esetén biológiai (például kártevő természetes ellenségének felhasználása), fizikai (például csapdázás) és vegyszeres módon is védekeznek a növényi kártevők ellen, jóval több fertőzéssel kell számolniuk, mint a hagyományos növénytermesztőknek. Ennek nyilván gazdasági vonatkozásai is vannak, de szót kell ejtenünk a mikotoxinokról. Ezek egyes gombák (főként Aspergillus és Fusarium fajok) által termelt toxinok, amik az emberi és állati egészségre súlyosan ártalmasak lehetnek. A hagyományos mezőgazdálkodásban használt gombaölőszerek miatt általánosan feltételezett, hogy az így előállított élelmiszer kevesebb mikotoxint tartalmaz, mint az organikusan termesztett, de ezt a feltételezést egyre több kutatás látszik megcáfolni.

Az állattenyésztésben jelenthet nagyobb problémát az, ha túl sok antibiotikum kerül felhasználásra. A túlzott antibiotikum használat az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok kialakulásához vezethet. Ez egy veszélyes jelenség, amit mindenképpen el kell kerülni. Viszont itt is fontos megérteni, hogy nem baj, hogy használunk antibiotikumokat!

Betegség esetén életben kell tartani a haszonállatokat és mi sem szeretnénk elkapni a baktériumfertőzést. Az a gond, ha túlzott az antibiotikum felhasználás. (Az is rossz, ha mi magunk használunk túl sokat belőlük, de ez egy más témakör.) Igyekezni kell arra, hogy felelősen alkalmazzuk az antibiotikumokat.

Egyik oldalon a felelősségteljes biogazdálkodás esetén nem fogunk baktériummal fertőzött húst enni. A gazdálkodónak nagyobb kockázat az, hogy nem használhat antibiotikumokat. A másik oldalon a szintén felelősségteljes hagyományos gazdálkodás esetén olyan mérvű az antibiotikum felhasználás, hogy az ránk nincs nagy hatással. Természetesen az élelmiszer ellenőrzésnek fontos szerepe van mind a két esetben.

Növények esetén egyértelműen kevesebb növényvédőszer maradvány van az organikus termesztésűekben, de a hagyományos termesztés is biztonságos!

Az állati eredetű termékek esetén nem az a lényeg, hogy teljesen bio legyen a gazdálkodás (organikus növényekkel etetett állatok, stb.). Az a lényeg csak, hogy visszafogott legyen a növekedési hormon és egyéb gyógyszerfelhasználás.

Összességében kimondható, hogy az organikus élelmiszerek előnyösebbek a szennyeződések szempontjából.

Környezettudatosság

A környezettudatos választást csak több szempont figyelembevételével tehetjük meg. Illetve tehetnénk meg, de a jelenlegi kutatási eredmények alapján nagyjából egyenértékű az organikus és a hagyományos gazdálkodás.

Az organikus gazdálkodáshoz kevesebb energiára és kevesebb vegyszerre van szükség. Viszont jelentősen kisebb a hozam. Ugyanannyi termény előállításához sokkal nagyobb területre van szükség a bio gazdaságok számára, mint a nem bio gazdaságok számára. Ezen jellemzők mellett közel azonos az üvegházhatású gáz kibocsátása a két termelési metódusnak.

Mivel az állattenyésztéshez is organikus alapanyagok felhasználása szükséges, ezért hasonló az állati eredetű termékek esetén is az eredmény.

Összességében bár hasonló a környezeti hatása a két termelési módnak, a kevesebb felhasznált terület miatt a hagyományos növénytermesztés az előnyösebb. Globálisan nem fenntartható a biogazdálkodás, még a hagyományos, sokkal intenzívebb, termelés esetén is élelmezési válság várható. Ez persze etikai kérdéseket is fölvet. A bioélelmiszerek drágák és nagy területet foglalnak el a világ véges termőföldkészletéből. A világnépesség csak egy kis százaléka engedheti meg magának, hogy ezeket az élelmiszereket vásárolja, miközben sokan mások az éhezéssel küzdenek. A közeljövő globális élelmezési problémáinak fényében (éghajlatváltozás, túlnépesedés), etikus-e ragaszkodnunk a biotermeléshez?

Környezeti szempontból a hagyományos termesztés a nyerő.

A legjobb persze az, hogy ha a környékünkről vásárolunk. Ez az igazi vitathatatlanul környezettudatos döntés, függetlenül attól, hogy hogyan termelik meg az általunk megvásárolt élelmiszert. Le kell menni a piacra és meg kell venni a helyi termelőktől a helyi árut! Kisebb a szállítási költség (és a szállítás közbeni károsanyag-kibocsátás), szezonálisabb a kínálat (nem nagy energiaigényű üvegházakban történik a termelés), ráadásul támogatjuk a közösségünket is!

Összefoglalás

Nem lehet egyértelmű győztest hirdetni.

Két szempontból van jelentős különbség:

• Az organikus élelmiszerekben kevesebb méreganyag található.
• A hagyományos termesztéshez lényegesen kisebb földterület szükséges.

Az egészségünknek azzal tesszük a legjobbat, ha (a magyar átlaghoz képest) jelentősen több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk. Nem a termelés módja számít, hanem az elfogyasztott mennyiség!

A környezetünknek pedig azzal tesszük a legjobbat, ha helyi, szezonális termékeket vásárolunk!